Igazából most van olyan érzésem, mintha végre jó irányba haladnék. Még nem látom a kilóméterórát, hogy 70-el vagy 240-el teperek a céljaim felé, de megyek. Nem siettetek semmit, nem akarom kifüstölni a motort, nem is akarom megóvni, csak menni szeretnék. Szabadon, határok nélkül, egyenesen. Persze, lehet, hogy lesz egy-két durrdefekt még, de attól sem félek.
Nem félek most semmitől végre, a folyamatos rettegést kidobtam az életemből.
Tudom mi a cél. És elérem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
