Lélekrajz

Azt hiszem a parkolóban hagytam a szívem tegnap. Ott hevernek a darabjai, bemosódva a macskakő közé, hogy senki se vegye észre. Lehetnél az igazi. Lehetnél a mindenem. Titkon, hogy senki se vegye észre. Remegve érzem a gondolataidat. Féltve nézem a szenvedésed. Csak senki se vegye…

Megint azt láttam a szemedben, mint egy hónapja. Hogy menned kellene, de nem tudsz ott hagyni. Egy különbség volt. Hogy most elküldtelek. Háromszor, mire felfogtad. Talán beleszakadt a szíved. Talán egy kicsit az enyém is. Menj. Menj végre és legyél boldog azzal az élettel,…

Ez a néhány könnycsepp már napok óta szorította a torkom. Végre kibuggyant és magával vitte azt a kis sajgást, amit magad után hagytál a héten. Most én hagylak magam mögött. Téged. Persze nem teljesen. Mindig is a részem leszel. És mindig is végtelenül hálás leszek Neked.…

Nem azért mosolygok mert nincsenek gondjaim. Egyszerűen csak azért, mert egy mosollyal a gondjaim máris sokkal jelentéktelenebbnek tűnnek.

Tudod, néha végtelen magányos vagyok. Persze, körbevesz egy csomó ember, aki szeret, akinek szüksége van rám, akinek kellenek a szavaim, a bátorításom, a seggberúgásaim. Csak néha én veszek el ezek között. Félre ne érts, csodálatos életem van. Minden rendben van benne, minden a…

Hogy hogy csinálom? Nem bonyolult, hidd el. Csak hagyom megtörténni az életem. Nem akarok megmagyarázni a sorsomnak semmit, csak tágra nyitott szemekkel várom, hogy milyen lehetőségeket dob felém. Meg persze utánanyúlni. Képes vagyok elhinni, hogy a hely, ahol most vagyok, a lehető…

Lebegek. Félelmek, árnyak nélkül. Szabadon. Érezted már valaha, hogy nem köt semmi?

Hát jó. Akkor most jöjjön, aminek jönnie kell. Nyitott szemmel várom, hogy mi jön szembe, miben esek hasra és mi röptet meg. És igen, ha meglátom a lehetőséget, egy percig sem fogok vacillálni. Elkapom, aztán vigyen. Ha szárnyalni lehet, akkor azt fogom. Ha meg zuhanni, akkor…

Annyira sajnálok néhány embert, hogy nem mernek változtatni. Hogy tudják, hogy nem jó így. És mégis, sodorják bele magukat egymás után a napokba. A lehető legnagyobb pazarlás. A saját életük teljes pazarlása. Mikor? Mondd mikor leszel hajlandó változtatni? Mikor határozod el…

Azt hiszem búcsút kell vennem tőled. Köszönöm, hogy megmutattad. Hogy ennyit érezhettem. Hogy csodává varázsoltad a napjaimat. Hogy eszembe jutottál és mosolyogva mentem végig az utcán. Hogy a szívem egy darabját neked adhattam. És hogy ennyire magasra, messze szállhattam.  Hogy…