Ja hogy félsz? Igen, azt lehet. Csak legyen tudatos. Tudd, hogy rettegsz valamitől. És akkor már nem is lesz ismeretlen, akkor már tudod, hogy mi az, ami fontos, tudod, hogy mi a cél és tudod, hogy mit kell tenned. Ijesztő az út? Az is lehet. De valahol, ott legbelül, érzed. A sorsod. A végzeted. Hogy vannak olyan pontok az életedben, amit nem kerülhetsz ki. Maximum annyit tudsz eldönteni, hogy körbejárkálsz, időnként megpróbálsz visszafelé gyalogolni, teszel egy hurkot, aztán visszajutsz oda, ahonnan indultál. Vagy szépen hagyod és elindulsz. Előre. Tagadás, félelem, menekülés és minden nélkül. Bízol, remélsz, teszel. És mi van ha nem éred el? Mi lenne? Kaptál rengeteg élményt, boldog pillanatot, érzést, tapasztalatot. És több leszel. És boldog voltál.
Na és mi van, ha az út közben a te kezedben landol a royal flush? Meg tudnád bocsátani magadnak valaha, hogy erősebbek voltak a félelmeid, mint a hited?
