Azt mondtad, naiv vagyok. Meg hogy emiatt átvernek az emberek…
Igen, az egyik biztos, a másikra meg megvan az esély. De ilyen vagyok, nem is tudok és nem is akarok más lenni. Mindig megadom a második, a tizedik, az ezredik esélyt is az embereknek és bízom benne, hogy változnak. Csak akkor lépek tovább, ha már eljött a tűrőképességem határa a másik ember támogatásában. És tudom, hogy már nekem rossz, már engem rombol az a kapcsolat. Igen, van egy pár alkalom, amikor pofára esek és átsírok néhány éjszakát... Na és?
Saját magadat ringatod a bizalmatlanságba, nem hiszel, rémeket látsz. És egyedül vagy. Mert egyszer nagyon felültettek. Ez jobb? Hogy még az esélyt is elveszed magadtól, hogy boldog lehess?
