Lélekrajz

Igazából most van olyan érzésem, mintha végre jó irányba haladnék. Még nem látom a kilóméterórát, hogy 70-el vagy 240-el teperek a céljaim felé, de megyek. Nem siettetek semmit, nem akarom kifüstölni a motort, nem is akarom megóvni, csak menni szeretnék. Szabadon, határok…

Nem-nem, már nem kellesz. Nincs szükségem rád. Persze, jó lenne este hozzábújni valakihez. De azon van a hangsúly, hogy valakihez. Jó lenne smseket kapni, de nem a te folyton zsaroló és követelőző üzeneteidet. Jó lenne két főre főzni, de nincs kedvem azt hallgatni, hogy de sütit…

Van egy ígértem magamnak, ami sajnos az utóbbi időben a mindennapok zűrzavarában elveszett. De most elő kell vennem, leporolni, nézegetni hol közelről, hol távolról, kis adagonként belélegezni, végül pedig magamba olvasztani. Talán ez a legmélyebb fogadalom, amit az ember…

"Néhányunk azt gondolja, hogy attól leszünk erősek ha megtartunk valamit. De néha az elengedés tesz minket erőssé" /Herman Hesse/

Amikor ott álltok egymással szemben, jó döntést hozva, könnybe fúlva. Vergődve, szenvedve, másodpercenként húszezerszer végigremeg az agyadon a még… De még egyszer, hátha… Most majd talán. De nem szabad. Van egy határ, amit meg kell húznod. Amit már soha többet nem léphetsz…

Azt mondtad, naiv vagyok. Meg hogy emiatt átvernek az emberek… Igen, az egyik biztos, a másikra meg megvan az esély. De ilyen vagyok, nem is tudok és nem is akarok más lenni. Mindig megadom a második, a tizedik, az ezredik esélyt is az embereknek és bízom benne, hogy változnak. Csak…