Van egy ígértem magamnak, ami sajnos az utóbbi időben a mindennapok zűrzavarában elveszett. De most elő kell vennem, leporolni, nézegetni hol közelről, hol távolról, kis adagonként belélegezni, végül pedig magamba olvasztani.
Talán ez a legmélyebb fogadalom, amit az ember tehet...
Boldog leszek. De és ha nélkül.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
