Azt kérdezted tőlem, hogy mi van, ha ő az igazi? Mi van akkor, ha ő a másik feled és nem lehetsz vele?
Meghalsz.
Egy lyuk lesz a szíved helyén, amitől nem tudsz levegőt venni. Nem tudsz tovább létezni úgy, mint régen.
Beleőrülsz. Kettéválsz, lesz egy feled, ami régen folyamatosan őt kereste, az most siratni fogja a nap minden pillanatát, mert nem lehetsz vele. És lesz egy feled, ami megtanul nélküle élni. Persze nem azért, mert szeretne, hanem mert muszáj. Keresi az örömöket, a pillanatokat, a nevetéseket. És persze meg is találja. De már nem olyan jelentőséggel, mint régen. Már semmi sem lehet olyan ártatlan, felhőtlen, örömteljes, mint régen.
Működsz, dolgozni mész, elvégzed a feladatod, találkozol a barátaiddal, új dolgokba vágsz bele, utazol. Sétálsz hazafelé, és azon tűnődsz, hogy egy kis idővel ezelőtt még szinte repültél a járda felett. Most pedig folyamatosan körbe-körbe nézel, hátha ott van, hátha egy pillanat jut belőle még neked.
És mérhetetlenül szenvedsz. Igen, jól gondolod. Átitatja a létezésed. És Te majd folyamatosan azt kívánod, hogy legalább ő boldog lenne. Legalább az ő arcán mosolyt látnál. Legalább az az ember, akiért az első pillanattól kezdve mindent feláldoztál… Legalább Ő… Ő…
