Annyira sajnálok néhány embert, hogy nem mernek változtatni.
Hogy tudják, hogy nem jó így. És mégis, sodorják bele magukat egymás után a napokba. A lehető legnagyobb pazarlás. A saját életük teljes pazarlása.
Mikor? Mondd mikor leszel hajlandó változtatni? Mikor határozod el magad, hogy ennyi volt a rosszból és hiszem ott legbelül, hogy van jobb lehetőségem? Hogy igen, bátor leszek és jöjjön bármi, mert ennél biztos, hogy jobb lesz?
Mikor kezdesz el hinni magadban és a saját lehetőségeidben? Mikor mered megélni azt a sok jót, amit most eldobsz magadtól?
Nekem megerősítés. Minden pillanat, amit veletek töltök el. Hiszen látom rajtatok, sőt ki is mondjátok. Hogy nem jó ez így. Minden mozdulatotokkal elmesélitek, hogy mennyire nem ezt képzeltétek el. És hogy azért jönnek egymás után a dolgok, mert így szokás.
Állítólag én vagyok az őrült, nemnormális nő, aki elkápráztat.
Szerintem meg ti vagytok bolondok kedves fiúk. Azért a sok hülyeségért, amit csináltok minden nap.
