Hogy hogy csinálom? Nem bonyolult, hidd el. Csak hagyom megtörténni az életem. Nem akarok megmagyarázni a sorsomnak semmit, csak tágra nyitott szemekkel várom, hogy milyen lehetőségeket dob felém. Meg persze utánanyúlni. Képes vagyok elhinni, hogy a hely, ahol most vagyok, a lehető legjobb nekem. Nem vágyok el, nem akarok rágódni a megtörténteken és nem akarom tervezgetni a jövőt. Minek is tenném, az életem most zajlik, nem tegnap, vagy holnap.
Innentől kezdve meg minden átalakult. Például a veszteség már nem veszteség a szememben, hanem csodálatos iksz idő, amit boldogan, fejlődve, sokat tanulva töltöttem el. Így meg már aztán szomorú sem tud lenni az ember, csak örülni tud annak, ami történt vele.
Ami nem jó, azt görcsök nélkül kidobom az életemből. Ami jó, azt megtartom, ameddig tudom.
Végül is marha egyszerű, nem? Csak egy sablondumát mondok, igaz? Akkor te miért nem csinálod így?
