Nem tudom, hogy hány forgatókönyv söpört már végig az agyamon, hogy holnap mi vár. Az elutasítás, a menekülés, a remény, az elfogadás, a boldogság vagy épp a szívemet kettétörő fájdalom?
Nem kellene tovább gondolkoznom, tudom. De csak Te jársz a fejemben. A mosolyod, az ölelésed, a csókod, az ösztönös vonzódás, a ne engedj el soha, a de engedj el, mert össze fogok esni, ha még egy percig érezlek. Hogy egyszerűen felrobbant az agyam és minden körülöttem.
Vajon holnap este miről írok?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
