Tudod furcsa, hogy végig itt voltál. Hogy nem láttalak meg. Így. És furcsa az is, hogy most az egyik pillanatról a másikra megváltozott valami bennem. Benned.
Kíváncsi vagyok, mi lesz ezután.
Megtorpansz? Megtorpanok?
Vagy futunk egymás felé tovább és elkapod a kezem?
De csak kíváncsi vagyok, nem akarok előre futni igazából. Örülök, hogy most mosollyal az arcomon kelek. Hogy a nem történt semmitől is ennyire lelkes tudok lenni.
Örülök, hogy dobog még a szívem. Hogy még meg tud dobbanni. Így. Tőled.
