Köszönöm, hogy emlékeztettél arra, hogy az időm véges. Hogy nem futhatok felesleges köröket, hogy nem pazarolhatom az időm előre látva az értelmetlenségét a dolgoknak. A megérzéseimre kell hallgatnom és nem szabad baromságokra rábeszélnem magam. Vagy csak hagyni, hogy rábeszéljenek.
Hinnem kell magamban, még az eddigieknél is jobban.
És hálásnak lenni azért, hogy ilyen barátaim vannak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
