Hiszem, hogy ott vagy valahol. Érzem a jelenléted, épp hogy csak nem látlak és nem dobbant még meg a szívem. Tudom, hogy létezel és tudom, hogy előbb-utóbb meg foglak találni. Lehet, hogy lesz még közben pár orra esés, tudom, hogy a lépcsőn felfele menet ki fog még törni a sarkam párszor és tudom, hogy az ujjamat is el fogom még vágni néhány alkalommal. De te majd jössz, és helyreraksz mindent. Megragasztod a cipőm sarkát, bekötözöd a sebeimet és nyomsz egy puszit az orromra. Én pedig végre kinyílok, biztonságban érzem magam, végre teljes szívemmel szerethetlek. Nem csak félig-meddig, sután, mélységek nélkül. Nem csak jól érezni akarom magam, hanem a másik felemnek akarlak érezni, aki hiányzik, ha nincs ott, akivel teljessé válik minden.
Tudod, aki egy mozdulattal festi a napjaimat aranyszínre.
