Tudod, igazából megfoghatnád a kezem. Igazából állhatnál mellettem is, nem ellenem. Néha olyan egyedül érzem magam melletted. Igen, nő vagyok, naiv vagyok, álmodozom, lelkes leszek mindenért, csacsogok, boldog vagyok, repkedek, de néha zuhanok is egy nagyot, tudod jól. Egy igazi férfi ilyenkor megfog a lépcsőn, és megragasztja a kitört sarkadat azonnal, nem pedig letöri a másikat, hogy égnek álló bohóccipővel menj tovább az úton. De persze, megoldom egyedül is, önálló, felnőtt nő vagyok, meg persze tudnak ragasztani a barátaim is. De vajon ezt nem Neked kellene?
