Lélekrajz

Tudod, van ez az életnek nevezett, 3D-s játék…

Néha nem egyszerű, hiszen a saját problémagyárosod vagy. Néha nem hiszed el, hogy minden rajtad múlik és inkább keresed a mentségeket, minthogy elkezdj valamit igazán csinálni. Egyszerűbb a környezetet hibáztatni és lustán végignézni a rohanó napokat. Talán egyszerű azt mondani, hogy nem volt lehetőségem. Egyszerűbb korlátokat elképzelni, minthogy a saját korlátaid lebontásán fáradozz. Kezdd el végre...

Sok hit kell közben. Hinni abban, hogy a dolgok nem véletlenül alakulnak úgy ahogy. De tudod, ez a te játékod, mindig, minden úgy történik, amiből tanulni tudsz. Az életednek, szemléletednek megfelelő leckék jönnek szembe, hogy több legyél. Persze, előfordul, hogy végtelenül elkeseredsz, mert a kiskertedbe belegyalogolt valaki a 48-as gumicsizmájával. De ilyenkor is tudnod kell, hogy ettől erősebb leszel. Ettől tisztábban fogsz látni egy kis idő múlva. Hinned kell. A saját életedben, a saját sorsodban és persze saját magadban.

Azt hiszem, ha ez a kettő megvan, a nehéz helyzetek tanításként való elfogadása és az aktív szemlélet, akkor már nagy baj nem lehet.

Ne siránkozz, ez a te életed, te választottad. Ne mondd, hogy nem tehetsz róla vagy hogy nem így akartad. Akkor nem ezeket a lépéseket kellett volna megtenned, nem ezeket a kívánságokat kellett volna elismételgetned minden egyes nap. Hiszen csak rajtad múlik, hogy az elültetett magokból orchideát, vagy egy korcs virágot nevelsz.

Kezdd el. Vállald a felelősséget. Higgy. Érezd, ahogy lüktet benned az élet. Ne hagyd elfutni a napokat. Tegyél az álmaidért. Legyél őszinte és nyílt. Szeress és ne árts. Gondolkodj pozitívan. Hidd el, hogy minden lehetőség megvan benned ahhoz, hogy teljesítsd önmagad. Merd élni a saját életed. És mindenre képes leszel.

Tudom, tudom, a féltékenység nem szép dolog. De vannak olyan kedves nők a világon, akik nem érdemelnek mást, mint hogy fültől fülig hasítsd a mosolyukat. Mert nincsenek tekintettel, nincsenek tisztelettel semmire és nem szent nekik semmi. Mosolyogva rúgják ki a bokádat és közben röhögnek, hogy dejódejó, én nyertem. Hát kérlek, te bájos "nő", csak annyit tudok mondani, hogy vissza fogod ezt kapni az élettől. Mert ő nem jó fej, hogy mentségeket keressen neked. Nem elnéző és nem érdeklik a kifogásaid. Ő korrekt és azt fogja neked adni, amit te adtál másoknak.

Pár éve még azt hittem, hogy a szerelem egy boldog, pónilovas, rózsaszín vattacukor. A tökéletest, az ideálist kerestem, a problémamentességet. De ez jelentene egy boldog életet? Hogy szavak nélkül lenyelünk minden mérget? Szó sem lehet róla. Sokszor kemény munka, legtöbbször saját magaddal szemben, még ha határozott meggyőződésed is, hogy ő a nem normális.

Csiszolódtok, alakultok mindketten és talán a végén majd megszokjátok egymás háklijait. Közben persze rengeteget tanultok. Összefonódva, egymás kezét szorítva erősebbé teszitek egymást. De ha épp Neked egy csiga halála miatt lesz könnycsíkos az arcod, ő lesz az, aki megvigasztal. Egyszerűen Ő kell, hogy legyen.

Tudod, igazából megfoghatnád a kezem.  Igazából állhatnál mellettem is, nem ellenem. Néha olyan egyedül érzem magam melletted. Igen, nő vagyok, naiv vagyok, álmodozom, lelkes leszek mindenért, csacsogok, boldog vagyok, repkedek, de néha zuhanok is egy nagyot, tudod jól. Egy igazi férfi ilyenkor megfog a lépcsőn, és megragasztja a kitört sarkadat azonnal, nem pedig letöri a másikat, hogy égnek álló bohóccipővel menj tovább az úton. De persze, megoldom egyedül is, önálló, felnőtt nő vagyok, meg persze tudnak ragasztani a barátaim is. De vajon ezt nem Neked kellene?

Első bejegyzésként illendő dolog egy bemutatkozással kezdeni, de nem szeretném túlbonyolítani. Szóval a célok. Igazából egyrészt magamnak indítom a blogot, hogy kiírjam magamból a pillanatnyi gondolatfoszlányokat, másrészt talán tudok valami pluszt adni Neked, talán 2 perc kikapcsolódást, 2 perc gondolkodást, vagy bármit, ami majd később, a blogírás alatt még kiderül...