Pár éve még azt hittem, hogy a szerelem egy boldog, pónilovas, rózsaszín vattacukor. A tökéletest, az ideálist kerestem, a problémamentességet. De ez jelentene egy boldog életet? Hogy szavak nélkül lenyelünk minden mérget? Szó sem lehet róla. Sokszor kemény munka, legtöbbször saját magaddal szemben, még ha határozott meggyőződésed is, hogy ő a nem normális.
Csiszolódtok, alakultok mindketten és talán a végén majd megszokjátok egymás háklijait. Közben persze rengeteget tanultok. Összefonódva, egymás kezét szorítva erősebbé teszitek egymást. De ha épp Neked egy csiga halála miatt lesz könnycsíkos az arcod, ő lesz az, aki megvigasztal. Egyszerűen Ő kell, hogy legyen.
