Lélekrajz

Annyira sajnálok néhány embert, hogy nem mernek változtatni. Hogy tudják, hogy nem jó így. És mégis, sodorják bele magukat egymás után a napokba. A lehető legnagyobb pazarlás. A saját életük teljes pazarlása. Mikor? Mondd mikor leszel hajlandó változtatni? Mikor határozod el…

Azt hiszem búcsút kell vennem tőled. Köszönöm, hogy megmutattad. Hogy ennyit érezhettem. Hogy csodává varázsoltad a napjaimat. Hogy eszembe jutottál és mosolyogva mentem végig az utcán. Hogy a szívem egy darabját neked adhattam. És hogy ennyire magasra, messze szállhattam.  Hogy…

Állítólag ma nagyon bátor voltam. Pedig semmi mást nem csináltam, csak kinyitottam magam, és letettem valaki lábai elé mindenem. Mosolyogva, őszintén, kifogások nélkül. Kell? Akkor vedd el. Vedd fel. És emelj az égig. Ha nem, én már akkor is boldog vagyok. Tudom, hogy ez a csoda…