Másnak is feltűnik. Hogy mennyire rendben van minden. Az elmúlt 3 hónap alatt, mióta nem találkoztunk, az életem a másik végletbe sodródott. Mikor meglátogattalak, az erőm végén voltam. Minden szempontból. Lehet, hogy sokan nem vették észre, de tudod, amikor én sírógörcsöt kaptam és 7 órán keresztül nem tudtam abbahagyni, akkor azért csak realizálni kellett, hogy nem minden oké velem. Akkor hatalmas szükségem volt rá, hogy odamehessek hozzád, a saját életemtől távol, minden baráttól, pasitól, szülőtől és az életem apró kis mozzanataitól. Kikapcsolódtam ezer év után először, úgy, hogy nem éreztem a terhet a vállaimon. Nem is voltak.
Aztán meghoztam a kis döntéseimet. Azóta is hozom meg őket, nap mint nap.
És minden más.
Nem érzem kilátástalannak az életem, nem szívja el semmi és senki az energiámat. És jönnek a csodák az életembe. A lehetőségek. Meg persze a mosolyok, amik olyan fontosak nekem. A munkában is kezdek magamra találni, tudom, hogy mit szeretnék és hova akarok eljutni. És mellette jött Ő is, aki megmutatja, hogy tudok még érezni. Hogy egy-egy kis üzenettől szárnyakat kapok. Rajongok Érte, a hobbimért, a hivatásomért, a barátaimért, az életemért.
Köszönöm, jól vagyok.
