Nagyon szomorúnak tartom, amikor az emberek nem képesek magukba nézni, amikor mindig, minden valaki más hibája. Persze, nem tehetek semmiről, én nem rontottam el semmit, egyszerűen a másikat hibáztatom mindenért, anélkül, hogy esetleg feltételezném, hogy a saját viselkedésem, meg az arra adott válaszreakcióból született meg a jelenlegi helyzet. Nem, én csak a reakciót értelmezem, és főbűnösöket kiáltok ki. Nah szép. És így legalább az esély is el van véve attól, hogy változás álljon be, hogy esetleg legközelebb ne rontsam el ennyire.
Nah ebből én nem kérek. Én sem akarom így élni az életem, meg aki az önámítás mesterfokát űzi - Teréz anya mentalitás ide vagy oda-, de arra azt hiszem még kíváncsi sem vagyok.
