Soksok helyen lehet olvasni, hogy a helyzeteket ne ítéld meg, ne éld bele magad, mert azok csak változékony pillanatok, múlandóak, esstébé. Szép buddhista gondolat (vagy épp a gondolatok félremagyarázása), de. Biztos, hogy így kellene leélni egy életet?
Szerintem igen is, éld meg azt a pillanatot. Élvezd, járj táncot benne, ugorj fel, szárnyalj, vagy épp zuhanj le. És ne lépj ki a saját életedből, alakítsd azt, ahogy neked jó. Nem kell elfogadni neked mindent, amit az élet ad, mert hogy „ez nem véletlenül történik”. Tényleg nem véletlenül történik, de ez így a belenyugvás, meg a felelősség alóli mentesülés esete. Igen is, felelős vagy a saját életedért. Vannak dolgok, amiket hoz az élet, de nem azért, hogy szendén elfogadd azt, hanem, hogy láss, hogy tanulj belőle, hogy esetenként szenvedj és szüld meg a saját új értékeidet.
Vagy becsukod a szemed és felelősöket, kifogásokat keresel egész életedben.
Ez a kettő van.
Nincs más út.
És csakis a te döntésed, hogy melyikre lépsz.
